A szmognak vagy füstködnek két fajtája van. A Los Angeles-típusú vagy más néven fotokémiai szmog és a London-típusú szmog. Az előbbi nevét onnan kapta, hogy 1943-ban Los Angelesben figyelték meg először, a másikat Londonban írták le, amikor 1952-ben 4-5 napig ülte meg a szmog a várost, és mintegy 4500 ember halálát okozta. Mindkét jelenségre jellemző, hogy szélcsendes időben alakul ki, amikor a terület átszellőzése nem jó, így a szennyezőanyag a felszín közelében felhalmozódik.
A mi éghajlati viszonyaink mellett a fotokémiai szmog leginkább a meleg, napsütéses nyári hónapokban jelentkezik. Fő alkotóelemei az ózon, a nitrogén-oxidok, szén-monoxid és a szénhidrogének.

A hideg téli hónapokban London-típusú szmog alakulhat ki. Ennek főbb komponensei a kén-dioxid, por, korom és a szén-monoxid.
A London-típusú füstköd kialakulásának „kedvez” az ún. inverz (fordított) hőmérsékleti rétegződés, amely leginkább kisebb völgyekben, medencékben alakul ki, de tulajdonképpen az egész Kárpát-medencében gyakori jelenség. Ekkor a hideg levegő szinte megül a felszín közelében, miközben fölötte magasabb hőmérsékletű levegő van. Innen ered a jelenség neve – fordított rétegződés, ugyanis „normális” körülmények között a levegő hőmérséklete lentről felfelé csökken. Mivel a nehezebb, hideg levegő nem emelkedik fel, nem alakul ki függőleges légmozgás, vagyis a szennyezett levegő nem tud kicserélődni az érintett területen. Mivel mindkét szmog esetében a légszennyező anyagok fő forrása az ipar és a közlekedés, a nagyvárosokban a növekvő autóforgalom miatt gyakrabban találkozhatunk füstköddel.

A füstköd összetevői amellett, hogy károsak az egészségre (leginkább a gyerekeket, időseket, légúti és keringési betegségben szenvedőket érinti), a növényeket is pusztítják, és az épületekre is káros hatással vannak. Lássuk röviden, honnan származnak, és milyen hatása van a téli szmog főbb alkotóelemeinek.
A szén-monoxid emberi tevékenység során elsősorban a fosszilis tüzelőanyagok tökéletlen égésénél, erőművekből, a kipufogógázból és a fűtésből származik. Egészségkárosító hatása abban áll, hogy a vérben lévő hemoglobinhoz kapcsolódva kiszorítja onnan az oxigént. A hemoglobin szén-monoxid hemoglobinná alakul, amely az idegrendszer és a szívizom oxigén hiányát okozza. Emellett agykárosító hatása is ismert. A szén-monoxid mérgezés tünetei többek között a fejfájás, a nehéz légzés, a szívműködési zavarok, súlyos esetben eszméletvesztés, légzésbénulás.

A kén-dioxid szintén leginkább a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből és egyéb ipari tevékenységből származik. Belélegezve a légúti nyálkahártyához kötődik, és mivel savas kémhatású, izgatja az orr- és a torok nyálkahártyáját. A véráramba jutva a hemoglobint szulf-hemoglobinná alakítja, ezzel gátolja az oxigénfelvételt. Köhögést, váladékképződést és asztmás rohamokat okozhat. A kén-dioxid a levegő páratartalmával kénsavvá alakul, amely károsítja az élővilágot és az épületeket.
A téli szmog másik gyakori összetevője a szálló por legfőbb antropogén (emberi eredetű) forrásai a fosszilis tüzelőanyag és a biomassza égetés, a közúti közlekedés, poros utak, valamint például a bányászat, a cementgyártás és a kohászat. A szálló por esetében elsősorban a 10 mikron átmérőnél kisebb részecskéket (PM10) mérik. A porszemcsék ingerlik a szem kötőhártyáját, a légutak nyálkahártyáját, és akár a tüdőhólyagokba is lejuthatnak. A por belégzése leginkább a légzőszervi betegekre jelent komoly veszélyt, de egészséges embereknél is csökkenti a tüdő ellenálló képességét a fertőzésekkel szemben. A szálló por nem csak önmagában ártalmas, hanem a felületén megkötött mérgező anyagok (pl. nehézfémek), baktériumok, vírusok miatt is, hiszen azok így könnyen bejutnak a szervezetbe