A fénysűrűséget a munkavégző személy helyén, annak szemmagasságából kell mérni, kiválasztva a különböző nézési irányokba eső, a káprázás szempontjából kedvezőtlennek becsült felületeket, amelyek tartozhatnak:

• a munkatárgy(ak)hoz,
• a munkatárgy(ak) közvetlen környezetéhez, beleértve a munkaasztalt is,
• a szemben lévő távolabbi háttérhez,
• a csupasz lámpához, illetve a világítótest(ek)hez,
• a készüléken, gépen alkalmazott jelzőlámpához.

Ahol a – kisebb-nagyobb méretű – tükrös fényvisszaverésű felületek miatt tükröző káprázás veszélyével kell számolni (pl. a dekoritlemezzel borított felületeknél, lakkozott felületű íróasztaloknál), ott nem csupán ezeknek a felületeknek az átlagos fénysűrűségét, hanem a kritikus nézési szögtartomány legnagyobb fénysűrűségét is meg kell határozni. Az ún. képernyős munkahelyeken különös figyelmet kell fordítani erre a jelenségre.

Belső téri munkahelyeken a zavaró káprázást közvetlenül a túlzottan nagy fénysűrűségű lámpatestek és ablakok okozhatják. Ha a világítás megfelel a zavaró káprázás határértékeinek, akkor a rontó káprázás általában nem okoz komoly gondot. Egy belső téri világítási berendezés lámpatestei által okozott közvetlen káprázást a CIE egységes káprázás-értékelési skála (Unified Glare Rating, UGR) táblázatos módszerével kell értékelni.
Az MSZ EN 12464-1 szabvány tartalmazza az UGR határértékeket a belső helyiségek, területek, feladatok és tevékenységek tekintetében.
A munkatéri mesterséges megvilágítás minőségi és mennyiségi jellemzőinek felmérését és értékelését irodánk akkreditált laboratóriuma végzi.

Kérjen ajánlatot a BLAUTECH Környezetvédelmi és Humán Szolgáltató Kft-től!