Legfrissebb híreink
Legolvasottabb cikkeink
Környezetvédelmi hírek
Légszennyezettség adatok
Környezetvédelmi lapok
Jelenlegi látogatók
Oldalainkat 5 vendég böngészi
| Furcsaság a helyhez kötött légszennyező pontforrások kibocsátási határértékeit szabályozó rendeletben |
 |
 |
| 2011. szeptember 15. csütörtök, 08:30 |
|
„Tömegárammal szabályozott technológiai kibocsátási határértékek esetében, ha a légszennyező anyag kibocsátása a tömegáram alsó határa (küszöbértéke) alá esik, a kibocsátási határérték a tömegáram alsó határához hozzárendelt, mg/m3-ben megadott légszennyező anyag koncentráció, amelyet a küszöbérték alatt nem kell alkalmazni.”
Az idézett rész egyértelműen arra utalt, hogy ha egy adott szennyezőanyag emissziója nem haladja meg a rendeletben mellékelt táblázatban megadott tömegáram küszöbértéket, akkor a táblázatban mellérendelt koncentrációs határértéket nem kell alkalmazni. Például egy pontforráson az illékony szerves vegyületek 3C osztályába tartozó légszennyező anyagokra az emissziós küszöbérték 3 kg/h volt, a koncentrációs határérték pedig 150 mg/m3. Ez utóbbival viszont csak akkor kellett a mért koncentráció értéket összehasonlítani, ha a mért koncentráció és a pontforráson mért térfogatáram alapján számított szennyezőanyag-emisszió meghaladta a 3 kg-ot óránként. Az egész dolog értelme az lehetett, hogy a légszennyező anyagokat jelentéktelen mennyiségben kibocsátókat ne sújtsák aránytalanul, ne kelljen esetleg ésszerűtlenül költséges leválasztókat kiépíteni olyan helyeken (pld kisvállalkozások), ahol egyébként csekély mennyiségű szennyezőanyag alacsony térfogatárammal, de relatíve nagy koncentrációban kerül kibocsátásra. Kivétel volt a szilárd (por) alakú légszennyező anyagok 1O osztálya, ahol ugyan a 0,5 kg/h alatti kibocsátásra is volt érvényes határérték (150 mg/m3), de az háromszorosa volt a küszöbérték feletti kibocsátásokra vonatkozó határértéknek (50 mg/m3), tehát itt is érvényesült egyfajta arányossági elv. A 4/2011. (I. 14.) VM rendeletben az általános technológiai kibocsátási határértékek a 6. mellékletben szerepelnek. A 14/2001 (V.9.) KöM-EüM-FVM együttes rendelethez képest több változás is történt, habár a kibocsátási határértékeket és a tömegáram küszöbértékeket rögzítő táblázatok felépítésében lényegi változás nem tűnik fel. A melléklet második pontjában viszont a 14/2001 (V.9.) KöM-EüM-FVM együttes rendeletben szereplő - fentebb idézett - szöveg helyett a következőt találjuk: Amint látható, a tömegáram küszöbérték és a határérték alkalmazásának összefüggését egyértelműen meghatározó mondat eltűnt, helyette a szövegrész arra fókuszál, hogy a küszöbérték alatti kibocsátásnál az üzemeltetőnek csak alapbejelentést kell tennie, míg azt meghaladó kibocsátásnál LM bejelentést is kell tennie évente. Van azonban egy zárójelbe foglalt, szerencsétlenül megfogalmazott megjegyzés, mely valószínűleg arra utal, hogy a küszöbértéket nem meghaladó kibocsátásnál a határértéket nem kell alkalmazni („tömegáram küszöb alá eső… légszennyező anyag kibocsátása esetén (a kibocsátási koncentráció vizsgálata nélkül)… a légszennyező forrás üzemeltetőjének levegőtisztaság-védelmi alapbejelentést kell tennie”). Szó szerint véve ez azt is jelenthetné, hogy küszöbérték alatti kibocsátásnál nem kell koncentrációmérést végezni, azonban természetesen ahhoz, hogy a kibocsátott szennyezőanyag tömegáramot meg tudjuk határozni, és össze tudjuk vetni a kibocsátási küszöbértékkel, a pontforráson távozó véggáz térfogatáramának meghatározása mellett előbb meg kell határoznunk a véggázban az átlagos szennyezőanyag koncentrációt is. Azt kell tehát feltételeznünk, hogy az idézett zárójeles rész – szerencsétlenül megfogalmazva bár, de - arra utal, hogy a tömegáram küszöbérték alatti kibocsátásoknál a koncentrációra vonatkozó határértéket nem kell alkalmazni, mint ahogy az a korábbi rendeletben - fentebb idézett - legutolsó érvényes verziójában világosan meg folt fogalmazva. Ha ez mégsem így van, akkor az igen drasztikus, értelmes indokokkal nehezen alátámasztható szigorodást jelentene a korábbi, jól bejáratott szabályozáshoz képest. |
A 4/2011. (I. 14.) VM rendelet által kiváltott 14/2001 (V.9.) KöM-EüM-FVM együttes rendelet legutolsó érvényes változatának megfelelő részében (5. számú melléklet, Általános technológiai kibocsátási határértékek. „II.” pont.) az alábbi – a megfelelőség, bírságolás szempontjából igencsak lényeges – mondat szerepelt: