Minden gyártó, importáló, aki évi 1 tonna fölötti mennyiségben gyárt, importál egy anyagot, önmagában, készítmény vagy árucikk formájában köteles azt regisztráltatni az újonnan létrehozandó Európai Vegyi Anyag Ügynökségnél.

Néhány anyagot, anyagcsoportot nem kell regisztrálni, részben mert regisztráltnak tekinthetők (pl. az ún. ELINCS-listán szereplő anyagok), részben mert kivételt képeznek, (pl. a polimerek, a rendelettervezet IV. és V mellékletében felsorolt anyagok és 5 évig a termék- és folyamatorientált kutatásokban felhasznált anyagok), vagy nem tartoznak a regisztrálási kötelezettség hatálya alá (a gyógyszer-, biocid- és növény védőszer termékek anyagai, élelmiszer adalékok, állati táp adalékok, állati eledelek).

A regisztrálási kötelezettségnek az alábbi határidőn belül kell eleget tenni:

o    három és féléven belül az ún. 1,2 kategóriájú CMR (rákkeltő, mutagén és reprodukciót károsító) anyagokra (> 1 t/év), a vízi környezetre nagyon veszélyes anyagokra (>100 t/év) valamint az 1000 t/ év fölötti mennyiségben gyártott, importált anyagokra,

o    hat éven belül a 100 t/év fölötti mennyiségben gyártott, importált anyagokra,

o    a tizenegyedik év végéig az 1 t/év fölött gyártott, importált anyagokra

A regisztráció a  műszaki dosszié és 10 t (év/gyártó/importáló) fölött a kémiai biztonsági jelentés benyújtásából áll. Ezek a dokumentumok tartalmazzák:

A rendelettervezet speciális szabályokat fogalmaz meg az intermedierek regisztrációjára. A nem izolált intermediereket nem tartoznak a REACh hatálya alá. A telephelyen izolált és ugyanott tovább feldolgozásra kerülő, 1 tonnánál nagyobb mennyiségben gyártott intermediereket valamint a szállításra kerülő intermediereket szintén regisztrálni kell, de a vizsgálati igény szűkített.

A REACH létrejöttével az EU, egyetlen alapvető rendelettel oldja meg a vegyi anyagok jogi szabályozását, amellyel szembeni célkitűzés az emberi egészség és a környezet magas szintű védelme, a vegyi anyagok belső piaci szabad forgalma, a versenyképesség és az innováció ösztönzése volt. A REACH szervesen illik az előző fejezetben vázolt közösségi műszaki jogszabályok fejlődési rendszerébe; széles területen szabályoz az összes vegyi anyagra és az egész EU-ban közvetlenül rendelkezik a regisztrálás (Registration), az értékelés (Evaluation), az engedélyezés (Authorisation) és korlátozás eljárásainak vonatkozásában (amely zárójeles angol szavainak valamint  a „CHemicals" kezdőbetűjéből alkotott betűszóval vált ismertté). Alkalmazza a közösségi termékfelelősségi elvet; a gyártó - az ipar a felelős minden vegyi anyagért; nemcsak az adatok dokumentálásáért, hanem az anyagok használatából, továbbadásából adódó kockázatok becsléséért is, sőt ez a felelősség kiterjed az egész gyártási láncra, a következmények vállalására. A REACH bevezetési költségét az Európai Bizottság hatástanulmánya a 15 régi tagállamra 5,2 milliárd euróra jósolta, de a legpesszimistább becslés (A.D.Little) szerint ez eléri a 120 Mrd eurót. Tekintettel, hogy a REACH bevezetési költsége az EU vegyipar éves árbevételéhez viszonyítva százalékos értéket jelentett és így a versenyképességi célkitűzést veszélyeztette; a Bizottság a REACH tervezet előterjesztésekor a legnagyobb költséget jelentő regisztrálási folyamat 11 évre történő széthúzásáról döntött.  E szerint a létező anyagokra a regisztrálási dokumentációt a hatályba lépést követően

mennyiséget meghaladóan gyártott ill. importált anyagokra kell benyújtani; ez a kötelezettség várhatóan 30000 vegyi anyagot érint, amelyek 1t/évnél nagyobb mennyiségben kerülnek forgalomba.

A REACH bevezetésének időbeli elnyújtásával, ennek költsége az EU vegyipar éves árbevételének kb. egy ezrelékére csökken és az ennek esetleges továbbhárításából adódó infláció, ill. árszint növekedés is hasonló nagyságrendű lesz, ami nem veszélyezteti az ágazat versenyképességét!

REACH tervezet megtárgyalása, az EU Tanács által létrehozott munkacsoportban (Ad-Hoc Working Group) 2003. őszétől, míg az Európai Parlamentben 2005-től folyt; a kezdettől aktív magyar részvétellel a vitában és a módosító javaslatok előterjesztésében. A tanácsi magyar álláspont kialakítását egy tárcaközi munkacsoport végezte, amely az egészségügyi, a környezetvédelmi, a külügyi és a gazdasági tárca, valamint az ipari szövetségek és a környezetvédő civil szervezetek, továbbá a brüsszeli Állandó Képviselet tárgyaló szakértőiből állt. A magyar állásfoglalást alapvetően meghatározta, hogy a hazai iparban a vegyi anyagokat gyártó, felhasználó kétezer vállalkozás mérete, tőkeereje kicsi és a néhány nagyobb vállalkozás kivételével a REACH bevezetése pénzügyi ellehetetlenülésükhöz vezethet. Ezért elsősorban az adatszolgáltatási követelmények könnyítésére koncentráltunk, amelyek  közül kiemelkedett és a REACH-ben elfogadást nyert az „Egy anyag, egy regisztrálás" elv. Ennek, a végül brit-magyar javaslatra elfogadott OSOR (One Substance, One Registration) elvnek lényege, hogy lehetséges az egy anyag regisztrálásában érdekelt cégeknek ideiglenes érdekszövetségbe, konzorciumba (angol rövidítése: SIEF) tömörülniük. Így a regisztráláshoz szükséges adatokat közösen állíthatják elő és nyújthatják be, megosztva a költségeket. Ez a megoldás jelentősen csökkenti a laboratóriumi vizsgálatokat, az emberi biztonság érdekében elkerülhetetlenekre korlátozza az állatkísérletek számát és így jelentős költségmegtakarítást jelent az összes résztvevő számára. (Egy magyar hatástanulmány -The expected impact of the new EU chemical policy ont he Hungarian economy, ÖKO RT, 2005. május- ennek nagyságát általában a regisztrálási  költségek 24%-ában; magyar vállalkozásoknál 37 Mrd Ft értékűnek jelölte meg.)  A közös adatbenyújtással egyébként javul az adatok minősége is, ami elősegíti a szabályozás környezetvédelmi és közegészségügyi célmegvalósítását.

A REACH 2006. év végi elfogadását tették lehetővé azok a Bizottság-Tanács-EP közötti háromoldalú tárgyalások, amelyeken elsősorban az engedélyezés vonatkozásában változtattak a Tanács által egy évvel korábban már elfogadott jogi aktuson, a REACH Közös állásponton.

A kompromisszum értelmében a legveszélyesebb vegyi anyagokat biztonságosabbakkal kell helyettesíteni - alternatív anyag rendelkezésre állása esetén. A kevésbé veszélyes anyag kifejlesztésére a gyártónak kötelezettséget kell vállalnia. A gondosság elve is része lett a REACH-nek, amely a gyártói felelősséget taglalja. Ebbe beletartozik, hogy a teljes, adott vegyi anyagot felhasználó elosztási lánc tagjait kockázatkezelési utasítással kell ellátni, amely a gyártót terheli és nem az értékesítési lánc mindenkori előző tagját.